Végig ültem, végig néztem a kincsesi, fehérvárcsurgói, móri és pusztavámi testnevelő tanárok és testnevelést tanítók aktuális tavaszi továbbképzését. Ha jól tudom az alsóban tanítóknak szólt a képzés, amit az egykori kincsesi testnevelő, sikeredző Janecskó András tartott, aki ma már nyugdíjasként tanít atlétikát és rekreációt korábbi munkahelyén az ELTE-n.

A tanár úr többször és visszatérően hangsúlyozta a fő szabályokat, mely szerint tilos a gyerekeknek erőnléti edzést tartani, viszont az állóképességi és képességfejlesztési gyakorlatok szinte korlátozás nélkül alkalmazhatóak. Elvárt, hogy mind a tanárok, mind a gyerekek a foglalkozásnak megfelelő felszerelésben jelenjenek meg. Játék, játék és megint csak játék…minden mennyiségben, maximálisan felhasználva a tanárok kreativitását, hiszen példákat is mutatott, akár egy kis területen is lehet nagyon hatékony foglalkozásokat tartani. Visszagondolva pár évtizedet tényleg rengeteget játszottunk egykor és mindig folyamatosan versenyhelyzetben voltunk, ami nem jelentett teljesítmény kényszert, de egészséges rivalizálást igen.

Nagyon tanulságos volt hallgatni (egykor átéltem), hogy Janecskó András általános iskolai tanárként is, egyetemi oktatóként is miként menetelt szembe a központi irányelvekkel. Vagyis a gyerekeket mindig csak a saját képességeik és fejlődésük alapján értékelte, és értékeli, a kiadott mérőszámok soha nem érdekelték.(milyen igaza is van)

Tetszett a pedagógusok abszolút pozitív hozzáállása a gyakorlati bemutatón, a mester - szokásától eltérően - mindenkit alaposan meg is dicsért. Mert jól emlékszem a maximalizmusára, az abszolút tökéletesre való állandó törekvésre, amiből itt nyílván nem kaphattak a tanárok kóstolót, persze a cél nem is ez volt. Azt gondolom a jól sikerült bemutatón a résztvevők ízelítőt, keresztmetszet kaphattak abból, a gyerekekkel milyen úton indulhatnak el, haladhatnak a cél felé. Janecskó András mindezt valahogy úgy fogalmazta meg, a képességek fejlesztésén túl, különösen fontos, hogy a gyerekek szeretettel végezzék a gyakorlatokat, a pedagógusok pedig tudásukon kívül nyugodtan vigyék bele tevékenységükbe a személyiségüket is. Visszatérő gondolata volt az is, amit szintén személyesen igazolhatok, legkönnyebben játékkal, játékosan lehet hatékonyan, eredményesen és jókedvűen dolgozni. Szóval a pedagógusok itt semmi különlegeset nem láthattak, a gyakorlatokat mind-mind ismerhették. A titkot a rendkívül jól rendszerbe szervezett, szisztematikusan egymásra épülő gyakorlatokban látom, mely sohasem nélkülözheti a testnevelők kreativitását, rögtönzési képességét.

Úgy érzékeltem, bár a jó hangulatú képzés lényegesen hosszabb volt a tervezettnél a pedagógusoknak tetszett – mindezt tapssal is kifejezték- az elméleti-gyakorlati bemutató.

Búcsúzás előtt még arról beszélgettünk(vagy inkább álmodoztunk): mi lett volna ha….Ha Janecskó András mégsem távozik Kincsesbányáról…