Dátum: július 5. /péntek/
Téma: Újdonság
Hangulat: Zavart :S


Sokat olvastam arról, hogy egy lánynak a naplója a legjobb barátja (mert "neki" mindent el lehet "mondani" és nem árulja el senkinek. Még jó, kicsit ijesztő lenne, ha elkezdene beszélni). Hát, nem tudom. Apa szerint is így van, úgyhogy vett nekem 2 naplót. Tegnap kaptam, szóval ma le is ültem és elkezdtem írni. Komolyan mondom, fogalmam sincs mi lesz ebből, az én memóriámat ismerve. Szerintem el fogom felejteni, de mindeg, egy próbát megér. :) Úgy gondoltam, kicsit „felturbózom". Hát ez annyiból áll, hogy az elejére felírom a dátumot, egy összefoglaló címet (Téma) és a hangulatom. Nem sok minden, és szerintem nem csak én csinálom így, de mindegy. Nekem tetszik.

Nos, most egy kis próbaidőszak lesz, hogy tudom-e írni vagy sem. Majd elválik. :)
De akkor el is kezdem normálisan:

• Tombol a nyár, meleg van, és mi mégis ilyenkor dolgozunk a házon. Szüleim elválása óta olyan érzésem van, mintha kettészakadtam volna. Ezt szerintem még senkinek nem mondtam. Egyenlőre még anyuval és tesóimmal élek, de hamarosan apuhoz költözöm. Ott fogjuk javítani a házat. Még nem láttam, de festeni biztosan kell, meg kisebb-nagyobb újításokat kell elvégezni. Múltkor vicces volt. Nagyi megkérdezte: "Akkor tiszta csajos szobád lesz?" Tőlem pedig kapott egy lesajnáló nézést és kiröhögtem. Jó oké, tényleg nem volt szép tőlem, de tudja Ő is, milyen vagyok. Soha nem tartottam magam annak az igazán csajos lánynak. Mindig is a fiúsabb viselkedés vonzott. Mondjuk, így belegondolva: gyerekkorom óta (kb. ovitól kezdve) mindig is jobban kijöttem a fiúkkal, mint a lányokkal. Nem azt mondom, hogy csak fiú barátaim voltak, mert nem. Volt egy-két igazán jó barátnőm is. De mindegy. Igazából nem bánom. Az én világom nem az, hogy "jaj,így azok a cipők; jaj, azok a ruhák; jaj, az milyen cuki pasi..." stb. Engem ez hidegen hagy. Semmi smink vagy hajbeállítás. Megszokott a kiengedett egyszerű haj, vagy az, hogy össze van kötve. Ruha teret meg inkább hagyjuk. Úgy öltözködöm, ahogy épp kedvem van. Nem különösebben érdekel. Cipőket meg mindig is utáltam! Egyszerű edző cipő mindig jó (de csak ha sötét színű), nyáron szandi vagy lapos tutyi, télen meg egy csizma. Aztán kérem, nekem a "cipőmániám" itt ki is fulladt. Szóval ez nem az én világom, gondolom ezért jövök ki jobban a fiúkkal. Örülnek, hogy van lány akivel el tudnak beszélgetni azokról a hülye valóság show-król (megjegyzem, nézem őket :D) meg a fociról és még sorolhatnám. Ez az átka, ha valakinek bátyja van. Már nem azért, nem szó szerint átok, mert imádom a bátyám, akàrcsak a nővérem. Az a szomorú, hogy szüleim válásával választani kellett: ki kivel marad?! Ádám úgy döntött, Ő már nem bírja ezt a cirkuszt, nem megy senkivel, kimegy Londonba Roxival. Mivel betöltötte a 18-at, anyuék nem tiltakozhattak ellene; úgyhogy augusztus végén repülnek ki. Blankának és nekem muszáj volt választani: anya vagy apa? Blanka elhatározta, hogy marad anyuval, én pedig megyek apuhoz. Holnap kezdjük nála a festést. Szerintem jó lesz. Állítólag nem egy kis lakás ahova költözünk, ezért sok helyem lesz. Juhú! :)

Ja, igen. Ádi büszke lesz a szobámra: egy nagy piros-kék (mert csak is a Vidi :P) focilabda fog díszelegni a falamon. Már annyira várom!  ♥