Első rész 2014-07-17

Dátum: július 6. /szombat/
Téma: Az új ház
Hangulat: Sokkos


Eddig jó úton haladok. Nem felejtettem el, hogy naplót vezetek. Hihi. Hát, volt már jobb napom is. Kész káosz. :S
Bementünk a városba apuval, hogy kiválasszuk, melyik szobát milyenre fessük. Ami a lényeg, az enyém kék lesz. Nem túl sötét, nem túl világos. Már várom. A vásárlás után apuhoz mentünk, mert ma ott alszunk mind a hárman. Blanka már ott volt, mikor hazaértünk.
-Apa, ez valami gyönyörű. Kívülről is, na de belülről... -mondta teljesen elképedve.
-Ugye? Nekem is tetszik. A kertet láttátok már lányok? -kérdezte sejtelmes hangon, amire felkaptuk a fejünket. - Akkor ez még nagyobb meglepetés lesz. – monda, majd több se kellett, Blankával egyszerre indultunk meg a kertbe vezető ajtóhoz. Az egész elrendezés olyan fantasztikus. Az utcáról csak a házat lehet látni, de a ház mögött rejtőző mesébe illő kertet nem. Amint kiértünk, szájtátva néztünk hol egymásra, hol pedig a bámulatba ejtő tájra. Hatalmas udvar fogadott minket. Egy kis, kavicsos út vezetett hátrafelé, körülötte meseszép virágok illatoztak... Blanka ment elől, én pedig mögötte.
-Elment az eszed? Hát Neked megyek! - néztem rá, mert a nővérem hirtelen megállt. Merev arccal fordult hátra hozzám, és leesett szájjal dadogott valami olyasmit, hogy ezt nem hiszi el. Mivel láttam, hogy meg se mozdul, arrébb löktem, hogy én is megnézhessem, mitől ájult el kis híján. - Hívj nekem egy mentőt... Te atya úr isten. -ennyi volt, amit ki tudtam nyögni. Egy hatalmas medence terült el előttem, aminek zárható teteje volt, így télen és szakadó esőben is lehet fürdeni.
-Hé hugik! Szellemet láttatok, vagy mi van veletek?? - kiabált hátra Ádám.
-Nem. De ez felfoghatatlan. Nem hiszem el. Nézd ezt Ádi. - mutattam a medencére.
- Ja, nem rossz. Jókat lehet itt szórakozni. Na meg napozni. Ugye Blan? - Blanka megnémult. Csak nézte a nagy medencét és a körülötte lévő füves területet.
-Látom skacok, felfedeztétek a meglepetést. - mosolygott ránk apu. - Dana, láttad már az istállót is?
-Hogy mit??? - néztem rá még az eddiginél is döbbenten. Tudja, hogy imádom a lovakat, és mindig is akartam egyet.
-Akkor még nem. Vár rátok ott is egy meglepetés. - sétált oda egy nagy fához,aminek az ágát elhúzta majd előre nézett. Odamentünk hozzá és megnéztük mire mutat: kicsit távolabb egy akadálypálya, futtató, mögötte pedig egy istálló állt. - Menj csak. -mosolygott apu, aztán futni kezdtem. Megálltam az ajtó előtt, amin egy cetli volt: „Kincseim! Szeretettel Nektek. Puszi. Apa”
Benyitottam. 5 box volt, abból 4-ben egy-egy ló. Megnéztem mindet, nem vettem észre semmit, csak annyit, hogy az egyik gyönyörű fekete, a másik 3 sötétbarna. Aztán megakadt valamin a tekintetem. Én azt hittem, már rég ki lett dobva. De nem. A hátán a kiskori plédem virított. Megnéztem a többi lovat is. Az egyiken Blanka plédje volt, a másikon Ádi plédje és az a sapka amit akkor kapott, amikor először látott lovat. A harmadikon semmi, gondolom az apué.
-Úgy látom megtaláltad a sajátod. - lépett be apa, majd a két tesóm. Mindketten megtalálták a saját lovukat, én pedig apához rohantam, szorosan megöleltem és folyamatosan megköszöntem. - Nagyon szívesen. Kitaláltad már a nevét?
-Nem... Várj, tudom! Olyan fekete, mint az ég.
-Fekete ég. Szép.
-Nem. Angolul jobb.
-Black Heaven?! - kérdezte a bátyám. Vagy inkább kijelentette, mert elgondolkozott, majd közölte, neki tetszik.
Blanka is elnevezte a lovát Mennydörgésnek, Ádám pedig Dream-nek. Látom nem csak én vagyok oda az angolért. :P  Apa is elmondta, hogy Ő Csillagnak nevezte. Nem értettük miért, majd elmagyarázta: ha már nőt nem, akkor a lovat hívja majd úgy magához, hogy Csillagom. Oké, ez így nem vicces, de ahogyan elmondta. Na azt kellett volna hallani.

-Lányok... - köszörülte meg a torkát Ádi - Roxi mindjárt itt lesz, hoz fürdőruhát, aztááááááán... -vigyorgott ránk - vizicsataaaaa! -kiáltotta, majd a háta mögül elővett két vízibombát és ledobott minket.
-Uuuu Ádám! - emeltem fel a hangom, Blanra néztem, és egyszerre rohamoztuk meg a bátyánk. Sajna elszúrtuk, mert elkezdet futni, mi meg utána. Ez eddig mind szép, csak elfelejtettük, hogy éppen az istállóban vagyunk, ahol lovak is vannak. Dream hirtelen 2 lábra állt, rúgott egyet, aztán kilökte a box ajtaját. Ami előtt apa állt. Mindig jó kapcsolatban voltam a lovakkal, tudtam, hogy le tudom nyugtatni és ezt a tesóim is tudták, így egyszerre indultunk meg. Én Dream mellé álltam, elkaptam a kötőféket mielőtt elkezdett volna megint ágaskodni. Blanka és Ádám apa mellé lépett, leemelték róla az ajtót, de apu eszméletlen volt.

-Hozz vizet! -kiáltott Ádi Blanra, miközben ott állt mellette. Blanka elfutott, Ádi meg rám nézett. - Vidd ki innen! Vidd ki mielőtt még nagyobb baj lesz. - nem szóltam, csak bólintottam. Kiértünk az udvarra és addig bírtam. Szememből csak úgy folyt a könny és magam sem tudtam, mit csinálok. Láttam, hogy Dream már nem olyan ideges. Ott álltam mellette, majd belekapaszkodtam a szőrébe és felültem rá. Aztán vágtatni kezdtem. Csak mentünk, Isten tudja hova. Egy erdőben bukkantunk ki, de tudtam, hogy haza kell mennem. Visszavágtattam, ahol épp a mentő kanyarodott ki az udvarból. Sehol nem láttam Ádámot, Roxi pedig Blankát szorította magához, mert Ő is sírt. Halkan bevezettem a lovat az istállóba. Amint befejeztem a szöszmötölést, bezártam az ajtót. Az udvaron láttam, hogy Roxi még mindig Blankát vigasztalja, de nem sok sikerrel. Blan nem egy erős idegzetű lány, könnyen sokkot tud kapni. Odasétáltam hozzájuk, majd Roxi megkért, hogy maradjak ott a nővéremmel, Ő bemegy és összedob valami vacsit. Megfogtam Blan kezét és a padhoz vezettem, hogy leüljünk. Megsajnáltam Őt, és nekem is hamar könnyek szöktek a szemembe.

-Nem lesz semmi baja. Blan, nézz rám! Hahó! - fogtam meg az állát és felemeltem. Amikor rám nézett, tekintete riadt volt. Halványan elmosolyodtam, biztatás gyanánt, de ezzel csak rosszabb lett. Olyan hirtelen ugrott a nyakamba, hogy eldőltem a padon.
-Mi lesz vele?? Dana, hogy vagy ilyen nyugodt?? -suttogta olyan halkan, hogy épp csak meghallottam.
-Semmi. Hallod. Hagyd abba a sírást. - mondtam, miközben Roxi újra megjelent előttünk. A kezében a mobilja volt.
-Ádám az. Blankával akar beszélni.
-NEM! Én senkivel. - kiabálta Blanka, majd újra zokogva dőlt a vállamnak.
Na ja, Ő az idősebb mégis én viselkedem felnőttesebben. Na mindegy. Kikaptam Roxi kezéből a telefont és beleszóltam. Ádám meglepődött, nem velem akart beszélni. Elmondta, hogy apának kisebb agyrázkódása lett, hányt is, amikor felkelt. Fáj kicsit a feje, egyébként jól van. 2 napig bent tartják, holnap bemehetünk hozzá. Ádám bent marad nála ma estére. Amikor leraktam a telefont, elmondtam Blankának, hogy mi van, mire egy kicsit lenyugodott (ez annyiból állt, hogy már nem sírt). Felkísértem a szobájába, hogy le tudjon feküdni, de 5 percenként ki-be járkált a szobájából. Roxi készített vacsorát (Carbonara tészta) amiből egy adagot fel kellett vinnem Blannak. Aha. Csak Ő nem akart enni, duzzogott, magát hibáztatta. Roxi kopogott és egy gyógyszert hozott a tesómnak ,aki szófogadóan bevette. 10 perc múlva pedig aludt is.

-Hű, enyhén sokkos szegény. -mondtam, miközben a konyhába igyekeztünk. -Mit adtál neki?
-Egy kis altatót. Nem lesz tőle baja, de legalább tud aludni. Nagyon megviselte. Tényleg nem értem, hogy tudod ilyen könnyen kezelni a dolgokat??! - nézett rám, közben egy adag tésztát szedett nekem.
-Egyszerűen. Nem gondolok rögtön a legrosszabbra. Gondoltam, hogy hívtátok a mentőket,  ami eleve jó. És azt hiszem, apa idegeit örököltem. Alig van pillanat, hogy nagyon ideges legyen. - vontam meg a vállam, Roxi pedig elismerően biccentett.
-Csodállak ezért. Nem vagy semmi, 15 évesen.
-Azért szobrot ne emelj nekem! - nevettem fel. Aztán egy pillanat alatt váltottam vissza komolyra. - Nehogy azt hidd, hogy én nem buktam ki. Délután mikor elvittem Dream-et lenyugtatni, ráültem és csak vágtattam. Alig láttam valamit, annyira folytak a könnyeim. - jegyeztem meg mellékesen. Roxi rám förmedt, hogy egy ideges lóra ne merjek még egyszer felülni, főleg ne elmenni, mert ahogy mondtam, nem láttam semmit a sírástól, akár nekem is bajom lehetett volna és blablabla...

Ez így ment talán 10 percig, míg megettem a vacsorát (hű, hogy az milyen finom volt *.*), majd elköszöntem tőle és felvonultam a szobámba aludni.

szerző: Laure Dessauge



Impresszum
Te vagy a(z) 4253798 látogató
A weblapot készitette
Elérhetőségünk: | 8044 Kincsesbánya Kincsesi út 39. | e-mail:

Betöltési idő: 0.111 másodperc