Dátum: augusztus 28. /szerda/
Téma: Búcsú
Hangulat: Szomorúúú :(



Hát. Azt hiszem ennek így kellett lennie. Nehéz a búcsú. Sose volt könnyű. Most is elsírtam magam, akárcsak júniusban, a ballagáskor. Csak ez más fajta búcsú volt.

Reggel 6-kor keltem, MAGAMTÓL!! Oké, a történethez hozzátartozik az is, hogy éjfélkor feküdtem le, és egész éjjel forgolódtam. Szóval hatkor felkeltem, lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem a konyhába. Még mindenki aludt, de tudtam, legfeljebb fél órát leszek egyedül ébren. Egy kis idő múlva, valaki a hátam mögött volt. Csak a légzését éreztem.

-Ádám! Ne máár - kiáltottam rá, amikor hátrafordulva vele találtam szembe magam. - Megijesztettél - nem szólt semmit, csak mosolygott. De ez a mosoly se volt igazi.
Magához húzott és szorosan megölelt.
-Szeretlek Alex -mondta, miközben egyre szorosabban ölelt. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem. Erősen csillogott, ugyan úgy, mint az enyém. Hirtelen a nyakába ugrottam és elkezdtem zokogni.
-Ne sírj! Nem katonának megyek. -röhögte el magát. Erősen célozgat. :)
-Tudom. De akkor se leszel itt, velünk. Nem lesz itt a bátyám, aki megvédjen, tanácsot adjon, biztasson az első gimis napomon... Nem leszel itt. Londonban leszel -csuklott el a hangom. Csak Ő tud ennyire elérzékenyíteni. Blanka is, de nem ennyire nagyon. Az arcomon folyt a könny, Ádi pedig a rám ragadt hajtincseimet söpörte el.
-Tudod, hogy visszajövök. Minden szünetben. A nyarat is itthon töltöm. Sőt. Mondok jobbat. Eljössz valamikor Te is Londonba!
-Igen, tudom. - mosolyogtam rá keserűen, aztán újra magához szorított.


-Istenem, de édesek vagytok! - szólt egy hang mögülünk. Ádám hátrafordult, de fél karjával még mindig ölelt. Roxi is könnyes szemmel ácsorgott a konyhaajtóban. Nem tudom, mennyit láthatott, de szerintem elég sokat. - Nagyon aranyosak vagytok, ahogy kötődtök egymáshoz.
Nos, igaza van. Nagyon ragaszkodunk egymáshoz, szoros a kapcsolatunk (de van amit mind a hárman tudunk. Az, hogy Ádám most elmegy, legjobban engem visel meg. A bátyámmal való kapcsolatom szorosabb, mint Blankáéval, vagy mint Blan és Ádi kapcsolata. És ezt mind a 3-an tudjuk, azóta a nap óta. Esküszöm, saját magamnak is fáj beszélni róla. Jobban mondva, írni. Lényeg a lényeg. Ádám egy nagyon picit jobban szeret engem, mint Blankát és én is egy nagyon kicsit jobban szeretem Ádit, mint a nővérem. Jaj, de fáj ezt leírni. De ha ez az igazság?!)

Ádám elengedett, odament Roxihoz, nyomott egy puszit a homlokára majd kiment. Mosolyogva néztem a lányra, aki visszamosolygott. Igen. Ez a fordulópont mindenkit megvisel egy kicsit. Ők elmennek, mi maradunk.

Reggeli után felmentek a szobájukba, hogy kipakolják a dobozokat a folyosóra. Nem sok mindent tudtam csinálni, így leültem a nappaliba megnézni egy filmet. Annyit vettem észre, hogy már 2 óra és a repülőtér felé hajtunk. Anya és Blan már ott vártak ránk. Elbúcsúztak mindenkitől. Ádám újra hozzám lépett, majd (mint a konyhában) szorosan magához ölelt.
-Ez a tied -suttogta a fülembe és a kezembe nyomott egy borítékot.
-Ez pedig a tied -suttogtam én is olyan halkan, ahogyan Ő, majd a kezébe nyomtam egy borítékot.
Mi ilyen borítékosok vagyunk :) . Elengedett, majd egy puszit nyomott a homlokomra, közben megszorította a kezem.
-Szeretlek! -mondtuk egyszerre, könnyes szemmel, aztán hitetlenül felnevettünk. Igen, Ő kétség kívül az én bátyám. :)

És. Elmentek. :( A repülőgép felszállt. Anya és Blan elköszönt tőlünk is és beültek az autójukba. Hazamentek. Apuval mi is így tettünk. Ügyes voltam. Nem sírtam el magam az autóban, csak amikor felértem a szobámba és a borítékra pillantottam. Hiányzik. Már most, pedig nem rég ment el. Durván letöröltem könnyeimet, a kezembe vettem a borítékot és felnyitottam. Egy levél volt benne és az első (ami a legkedvesebb) gitárpengetője. Az összehajtott levelet kinyitottam és elolvastam:
"Dana/Alex/Lex/Lexi.
Ezek mind a Te neveid, fogalmam sincs melyiken szólítsalak. Ezeket a beceneveket mind én adtam Neked, de ha választanom kell, akkor az Alex. Így tényleg nem hívott senki más, rajtam kívül.
Szóval, Alex.
Szeretlek! Ezt nem tudom elégszer elmondani. Annyira boldog voltam, amikor megszülettél Te is és Blanka is. El kell, hogy mondjam: akkor jobban akartam,hogy Te fiú legyél, de mindegy. Örülök, hogy ilyen klassz kiscsaj lettél. ;)
Nem tudom mit mondhatnék!

1. 1. A gotárpengető. Hát. Tudod, hogy nekem mennyire fontos. Pont azért adom most Neked, mert amennyire a pengető, annyira vagy fontos nekem. Ha nem jobban. J
2. 2. A gitár + oktatás. A hangszert megtalálod a szobámban. Igen, féltett kincsem ez is, de tudom, hogy nálad jó helyen lesz. Az ágyamon egy papíron egy név és telefonszám. Hívd fel, és annyit mondj neki, hogy én küldtelek. Érteni fogja. És utána Te is. :D Jó szórakozást.
3. 3. Szeretlek. Nagyon. Tudom, hogy az iskolás éveid alatt is kell egy báty, ha én nem tudok ott lenni, csak a szünetekben. Úgyhogy első gimis napodon vár majd egy kis meglepetés! 
   
   Azt hiszem ennyi. Telefonálok Neked sokat!!!
   Szeretlek kicsi Alexom! Mindenkinél jobban!!!
   Ádám/Ádi ♥" 
   
   
   Sírtam és mosolyogtam. Leraktam a levelet a polcomra és átrohantam a szobájába. Megálltam. A gitár tényleg ott volt, az ágyán pedig egy papír. Azonnal hívást indítottam.
   -Igen?? -szólt bele egy férfi.
   -Jó napot kívánok! Győri Bélával szeretnék beszélni.
   -Én vagyok. Ki beszél??
   -Elnézést a zavarásért, Antalfy Daniella Alexa vagyok. A bátyám, Ádám mondta, hogy hívjam fel magát. Azt mondta, maga tudni fogja, miért keresem.
   -Oh igen. Daniella, szeretném, ha holnap lejönnél valamelyik szülőddel a tóhoz. Holnap délután 1 körül. Mondd meg apukádnak a nevem, Ő tudni fogja, ki vagyok. Most mennem kell. Holnap találkozunk Daniella. Szervusz.
   -Rendben. Viszont hallásra. -mondtam és leraktam a telefont. Értetlenül néztem magam elé, aztán leszaladtam apuhoz. -Apa! -kiáltottam a lépcsőről. -Holnap találkánk van a tónál, egy bizonyos Győri Bélával. -apa furcsán nézett rám, mint aki nem tudja miről van szó,  aztán bólintott. Azt hiszem, mégis tudja, hogy mi van. Hát jó, akkor majd holnap megtudom én is. :)