Dátum: szeptember 2. /hétfő/
Téma: Első suli nap + csók...
Hangulat: MI VAN???? :O -.-"


Első sulinap. Váá, tiszta jó. Reggel apa már nem volt otthon, de hagyott az asztalon egy üzenetet, hogy sok sikert kíván és a pénzt uzsira hagyta, mert nem volt ideje reggel elkészíteni. Kiléptem a kapun és mosolyogva konstatáltam, hogy Krisz betartotta a szavát. Eljött elém, elkísért a suliba. Útközben ellátott pár jó tanáccsal, mint például: mikre figyeljek, legyek feltűnő (:D) stb. A suli kapujától kb. 3 méterre megálltunk.
-Sok sikert -mondta,én pedig megöleltem.
-Köszönöm -suttogtam neki,mire adott egy puszit a homlokomra.
Lassan szállingózni kezdtek a diákok így én is bementem. Automatikusan a termünkhöz léptem,ahol megint nagy zaj fogadott. Beléptem, és legnagyobb meglepetésemre ültek a helyemen!!!! Bella is zavarodottan forgolódott és szúrós szemmel nézett Patrikra. Ben se értette, hogy mi van, mert zavart pillantást vetett rám. Tátogva megkérdeztem, hogy mégis mi van itt, miért ül a helyemen?! Válaszul csak széttárta karját. Vagyis nem tudja. Odaléptem.

-Te mégis mit keresel a helyemen?? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nyugi van. Csak idejöttem Patrikhoz beszélni.
-Akkor most húzz el innen, mert le akarok ülni a HELYEMRE! -szóltam rá idegesen. Összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd vállvonogatva felállt és a helyére ment. Amint leültem, mind a 3-an (Bell, Ben és Patrik -Áron még nem volt bent-) felém fordultak. -Most mi van?
-Hallod Lexi. Nagyon köszi. Rémes volt. Vagy 20 perce hallgattam az össze-vissza locsogását valami haverokról, ruhákról meg idióta magassarkú cipőkről.
-Szerintem tök jól elvoltál. Amúgy nem miattad csináltam. Csak le akartam ülni a helyemre -mondtam a szemébe egy szemrebbenés nélkül.
-Aha... Ok. Nem baj, azért kössz -intett. Honnan vette, hogy miatta csinálom? Ahh... Arrogáns.

A napom hamar eltelt, semmi érdekes nem volt, annyi, hogy szünetben elég sokan jöttek hozzánk. Hazafele tartottam, amikor Ben kiáltott utánam. Bevártam és együtt sétáltunk hazafele.
-Igen? -vettem fel a telefonom hirtelen ami nagyban csörgött. Egy szót nem értettem... -Ádám! 1. Ne hadarj. 2. Nem tudok ennyire angolul. Na, hagyd már abba! -szóltam rá idegesen. Hiába. Angolul hadart. Mit sem törődve vele, kinyomtam. Bence kérdőn nézett rám, de mielőtt válaszolni tudtam volna, újra csörgött a telefonom.
-Kinyomtál -akadt ki teljesen a bátyám.
-Na neee. Hogy történt? -tettettem értetlenséget.
-Ha-ha. De miért?
-Ádám. Esetleg, mert angolul hadartál és egy szavad nem értettem??
-Oké. Ha hazamentem rágyúrunk a nyelvre.
-Minek? -nyafogtam -Ott a francia meg a német. Nem elég?
-Nem. Kell az angol. Na, jól elterelődött a téma, mennem kell hívnak. Este csörgök még. Pusza Alex, szeretlek.
-Én is szeretlek. Várom hogy hívj. Szia Ádi. -mosolyogtam magam elé, mintha csak látná. Na jó. Ben végig kérdőn nézett a beszélgetés folyamán. Épp el akartam mesélni mi volt ez, de megelőzött:
-Van barátod? -kérdezte, én meg ledöbbentem.
-Nincs. Miért? -húztam össze a szemem.
-Csak kérdeztem. Mert ugye fiúval beszéltél, azt mondtad neki szereted, meg várod a hívását -idézte fel az imént elhangzott mondataimat. Oké, így tényleg úgy tűnt, mintha a barátommal beszéltem volna. De mi van akkor, ha tényleg lenne?? Elég heves volt a reakciója.
-Hát. Öhm.. Mi lenne, ha most beletrafáltál? -kérdeztem tetézve a hangulatot, várva a reakcióját. A hatás kedvéért egy kicsit lesütöttem a szemem.
-Most mi van?? Azt mondtad nincs. Van barátod?? -döbbent le teljesen. -És nem beszéltél róla? -szóra nyitottam a szám, de feltette a kezét. -Vagy, várj. Igazad van. Nem kérdeztem.Oké,felejtsük el -megzavarodott. Juhúú. De gonosz vagyok. :D
-Te annyira hülye vagy! -mondtam röhögve.
-Most miért is??
-A bátyámmal beszéltem -nevettem.
-Van bátyád? Erről sem tudtam.
-Van. Meg egy nővérem is -mondtam és tovább sétáltam... volna. De Ben megállt és felvont szemöldökkel meredt rám. –Jaj, gyere már!
-De sok mindent nem tudok rólad.
-Talán azért, mert 3 napja ismerjük egymást.
-Akkor ismerjük meg egymást jobban. Mit szólsz hozzá?
-Mármint? Mire gondolsz?
-Holnap suli után esetleg egy mozi+valami kajálás+séta. Közben mesélni magunkról és beszélgetni. Na? -állt meg előttem.
-Hát. Oké.
-Akkor suli után lepakolunk és megyünk. Így oké?
-Persze. Van kedved bejönni? -kérdeztem, mert már a házunk előtt álltunk.
-Ha nem zavarok -mondta, majd megragadtam a karját és behúztam. -Azt a rohadt életbe.
-Mi van, mi a baj??
-Ez a ház brutális. Komolyan itt laksz?
-Mint látod -mosolyogtam. -Te hol laksz?
-7 házzal lejjebb. De az ennél sokkal kisebb. Bár van medence.
-És Bell meg Patrik?
-Öhm...-gondolkozott -egy utcával lejjebb.
-Aha, oké. Hé, van kedved medencézni, míg ilyen jó idő van??
-Persze. Medencétek is van?
-Ahha. Figyu, menj haza, hozd vagy vedd fel a fürdős cuccod és gyere vissza. Ez, ha jól számolom kb. 10 perc. Akkor itt talizunk -mondtam mosolyogva. Bólintott, majd elment. Felvettem én is a bikinim, és vártam. Rekordidő alatt, csupán 7 perc múlva vissza is ért.

-Ha nem gond, áthívtam Patrikot meg Bellát is -mondtam, de nem reagált. Összehúzott szemöldökkel néztem rá, a hecc kedvéért a kezem is elhúztam az arca előtt, de nem reagált. Na jó, ez már eléggé zavaró volt. Hirtelen megrázta kicsit a fejét.
-Ö... Bocs. Nem akartam bámulni. Csinos vagy. Szóval mit mondtál? -beszélt tiszta zavartan. 
-Oh. Öhm. Köszi. Te sem panaszkodhatsz, jól nézel ki -mondtam mosolyogva, mert ez volt az igazság. Felső testén semmi nem volt, így látszottak izmos körvonalai. Kasa is kocka volt. Alul egy bő fazonú kék sortot viselt. Szemén napszemüveg, de amikor ajtót nyitottam feltolta a fejére. Woha. De jól nézett ki. Talán kicsit tovább bámultam, mint illett volna, de csak mosolygott. Igen. Kvittek voltunk, ugyan azt csináltam, mint Ő. Vááá. Dana, kapd össze magad, ne bámuld!! -Egyébként azt kérdeztem, hogy baj, ha áthívtam Bellát és Patrikot is?
-Mi? Ja, nem! -röhögött fel. Bejött, majd egy-egy pohár hideg kólával a kezünkben mutattam az utat a medencéhez. Azt hiszem, újra sokkot kapott. A mai napon, ha jól számolom ez már a 3. Vagy a 4.? Beleszámít az is, amikor Ádámmal beszéltem? Na mindegy. Mikor észbe kapott, leültünk a medence szélére azzal a feltett szándékkal, hogy beszélgetünk.
Na, ebből annyi lett, hogy a lábammal rugdostam a vizet,Ő megelégelte és lefröcskölt. Ahogy a medence szélére kifolyt a víz, csúszóssá vált a perem. Éppen én "jöttem" a fröcsköléssel, de megcsúsztam, egyenesen bele a vízbe. Mielőtt beleestem volna, ösztönösen megragadtam Bence karját, aki velem együtt a vízben landolt. A felszínen csak én voltam, már vagy 1 perce, Ben pedig még mindig a víz alatt. Hirtelen tört rám a pánik, gyorsan lemerültem, megfogtam a kezét és felhúztam. Semmi. Kitoltam a medence szélére és szájból-szájba lélegeztetést csináltam (oh, most hálát adok a nyaralásokon elvégzendő kötelező oktatásokért). Semmi. Már kezdtem nagyon pánikolni, mikor az utolsó fújásnál Bence karja hirtelen a levegőbe emelkedett, megfogta a derekamat, kicsit elfordított és szó szerint magára ültetett. Ezt mind úgy, hogy összeért a szánk. A lélegeztetésből egyhamar csók alakult ki. Hirtelen fel sem fogtam, hogy Bence megcsókolt. Nem ellenkeztem. A csípőjét fogtam, közben rajta ültem. Teste meleg volt, ajkai gyengédek én pedig levegőt se kaptam. Fogalmam sincs, mi volt ezt. Talán 2 percen keresztül egyhuzamban csókolóztunk (azért ez durva. 15 vagyok!!). Kezét ugyan úgy a derekamra rakta. Igen. 2 perc, ami szerintem több is lett volna, de a csengő megszólalt. Ami egyet jelent. Bella és Patrik megérkezett. Feltápászkodtam, de Bence nem engedett el. A csengő egyre jobban szólt. Még egyszer visszahúzott és megcsókolt. Remegő térdekkel álltam fel róla és indultam az ajtó felé.
Remegtem, szédültem, émelyegtem. A gyomrom hirtelen görcsbe rándult. Az arcom vizes volt, de így is éreztem, hogy mennyire ég. A bejárati ajtónál lévő tükörbe belenéztem. Az arcom rákvörös, minden másom csurom víz. Minden mindegy alapon kinyitottam.

-Mi van, elkezdted nélkülünk? -röhögött Patrik.
-Hé, mi van veled? -fürkészte az arcom Bella. Váá de feltűnő. Hebegtem egy "semmi, meleg van és Ben itt van, vele fröcsköltük egymást"-ot. Patrik csak megkérdezte, hogy "itt van Ben"?! Bólintottam, így rögtön a medence felé vette az irányt. Aztán megtorpant.
-Különben csini vagy -mondta és elmosolyodott.
-Köszi -mosolyogtam vissza. Ez ma ilyen bókos nap? :)
Bellával elindultunk hátra. Rajta egy piros bikini volt, nagyon jól állt neki. Ben már újra a medencében volt, Patrik akkor ért oda a napozóágyhoz, ledobta a törölközőjét és nagy csobbanással beugrott a medencébe. Bellával egyszerre röhögtünk fel. Egyébként Patrik is bő, egyszínű (fekete) sortot vett fel. Haja a szemébe lógott, felsőteste neki is igen kidolgozott. Oh. 2 irtó helyes srác is a barátaimhoz tartozik. És ahogy ma kiderült, hamar a menők csoportjába kerültünk. Ma egy csomó felsőbb éves is körülöttünk tobzódott. Jó érzés menőnek lenni.
Bellával megfogtuk egymás kezét és egy "jövüüünk" kiáltással beleugrottunk a medencébe. A 2 fiú elnevette magát. Feljöttünk a felszínre. Pont elkaptam, hogy Patrik elnyomja Bencét a víz alá. Ben egy ideig kapálózott, megunta, elkapta Patrik lábát, kihúzta alóla, így nagy csobbanással esett a vízbe. Bence fellökte magát, majd gyorsúszással kiúszott a partra. Ekkor tudatosult bennem minden. Bence, nemhogy tud úszni, de jól is csinálja. Gyors. Kihasznált. Azt hiszem. Tudta, hogy kimentem, tudta,hogy lélegeztetni fogom. Minden mozdulatot kigondolt. Haragudtam rá. Na jó. Mégse. Nem tudtam. Olyan jól állt neki a nyár. Olyan aranyos volt. És... (ami a legdrasztikusabb) olyan jó volt csókolózni vele. Ahogy elnéztem, minden haragom elmúlt.

Talán egy órát medencéztünk, amikor a kapu nyitódott. Apa autója hajtott be a kapun. Odajött hozzánk és bemutatkoztak. A 2 fiú kiszállt a medencéből. Kezet fogva bemutatkoztak. Bella a medencéből integetett.
-Én meg Antalfy Daniella Alexa -mondtam egy szemrebbenés nélkül. Apa állta a tekintetem.
-Örülök, kisasszony. Esetleg megtudhatnám mit keresnek a házamban?
-Nem tudjuk. Megláttuk a medencét és bejöttünk -vontam meg a vállam.
-Ha azonnal nem szórakoznak tovább, kénytelen leszek értesíteni a rendőröket -mondta apa, mire mindannyiunkból kitört a nevetés. Apa bement, lerakta a cuccát majd kijött a fényképezőgépemmel és csinált rólunk egy csomó képet.
Este 7 fele mindenki hazament. Kikísértem Őket. Patrik és Bella mosolyogva intett. Bence egy fura mosollyal ajándékozott meg és 2 puszit adott. Hát oké. Feltöltöttem a laptopomra a képeket és röhögve néztem végig. Ilyenek lettek:

• mindenki fröcsköl mindenkit
• összeálltunk egy csoportképre
• Bella Ben nyakában, én Patrikéban és egymást lökdössük
• ugyan így, a kamerába mosolygunk.
• Aztán egy kép, ahogy Bella lezuhan a vízbe Ben válláról
• Ben engem lök le Patrikról
• fiúk egymást lökdösik, mi meg röhögük
• Aztán szerepcsere: Bella Patrik nyakában, én pedig Benében, és röhögünk egymásra
• megálltunk és a kamerába mosolyogtunk
• Bellával egyszerre zuhanunk a vízbe a fiúk meg szó szerint fuldoklanak a röhögéstől
• Pár csoportkép
• Bella egy képen Patrikkal, ahogyan beszélgetnek
• Bence és én, ahogy elkapja a kezem és röhög (bele akartam bökni az oldalába.Hát... Nem sikerült. :) ) 
  
  
  Ilyen képek készültek. Aput elnézve, minden fontos pillanatot megörökített. Öhm.. Majdnem mindent. Még jó, hogy a majdnem 3 perces csókunkat senki nem látta. Vagyis. Nem tudom, jó-e?! Én boldog voltam. Amúgy este Ádi még hívott, ahogy beígérte. Arról érdeklődött, hogy milyen a suli, milyenek az osztálytársaim és Kristóf ott volt-e?! Sok mindent meséltem neki. A mai napot is. Sokat nevetett, de fél óra múlva (!!!) mennie kellett. Roxi hívta vacsorázni. :(