Hetedik rész 2014-07-29

Hello!
Tudom, bocsánat! :3 Kicsikét megcsúsztam, mert végül is, nekem is nyár van, pihi meg ilyenek... Szóval barátaimmal voltam, és nem volt időm. Ennyi a mentségem. Elnézést!
Jó olvasást! :)

L.D.

 

Dátum: szeptember 3. /kedd/
Téma: Ismerkedés
Hangulat: Ismerkedős :D (hű de sok fantáziám van...:D)



Egyre több felsőbb éves tobzódik körülöttünk. Nem hiszem el. Mi tényleg a menők közé tartozunk?! Na meg a délután is.
Reggel komótosan öltöztem fel. Egy rövid ujjú, zöld, durván V-kivágású pólót (igazából ez az egy ilyen pólóm van, de ezt szeretem), hosszú farmerrel, edzőcipővel. Hajamat kiengedve hagytam és tényleg minimális smink (szempillaspirál, szőlőzsír) került az arcomra. A kapun kilépve láttam, hogy Ben is a suli felé igyekszik. Bevártam és együtt mentünk, a délutánról beszélgetve.
A termünkbe belépve, megint ideges lettem, mert már megint ültek a helyemen. Betti ült ott, az egyik "csatlós".

-Húzz a helyedre -mondtam neki higgadtan.
-Mi? Nem küldhetsz el!
-Nem? Dehogynem. Csak figyelj. Ez az én helyem és le akarok ülni. Tűnj a saját helyedre, vagy én ráncigállak.
-Jól van. Már megyek... Nem kell játszani a nagyfőnököt, mert hirtelen menő lettél. Nem vagy Te senki -forgatta gúnyosan a szemét.
-Lehet, hogy "menő" lettem és szeretik a társaságom. Ami, ugye rólad nem mondható el.
-Há? -kérdezte és sértődötten elviharzott a helyére.
-Basszus Dana. Hogy Te mennyire durva vagy -röhögött fel Patrik. Áron abban a pillanatban lépett be a terembe, és körbenézve konstatálta a helyzetet. Felvont szemöldökkel nézett rám, aki komolyan húzogattam a vállam, Benre és Patrikra akik azon röhögtek, milyen "keményen kiosztottam már azt a kis csajt", Bellára aki kedvesen mosolygott rajtunk és szúrós szemmel nézett a 3 lányra, akik susogva, mérges fejjel beszélgettek. Gondolom, engem szidtak, de tegyék. Piszkosul nem hat meg. Áron megvonta a vállát és hozzánk sétált.
-Akarjam tudni mi volt?
-Á, semmi. Csak Dana beszólt Bettinek.
-Gratulálok. Mondjuk ez nem csoda -mondta.
-A helyetekre -lépett be a matek tanár. Mindenki elhallgatott és a helyére vonult. Az óra hamar (fogjuk rá) eltelt. Szünetben a 3 fiúval és Bellával kimentünk az udvarra. Valahol bal oldalt volt egy hatalmas fa, alatta pedig 2 pad összetolva. Elsőre beleszerettünk a helybe (mármint Bella és én, a fiúknak mindegy volt) így az lett a mi helyünk. Jó pár felsőbb éves "menő" (De sokszor használom ezt a kifejezést...-.-") a tegnapi csapatból rögtön odajött hozzánk, aztán pár új arc (legalábbis számunkra) került a társaságba. A szünetet végig röhögtük, csapongva a témákban. Az egyik srác (Barnabás, 11/a-s) gyakran pillantott Bella és felém, tekintete többször siklott végig rajtunk. Tetőtől-talpig. Amúgy az egész nap ugyan olyan volt.

Aztán jött a "randi" Randi? Az volt? Nem. Csak ismerkedtünk, beszélgettünk. De a randin is ezt csinálják, nem?! Hm. Passzolom.  Bencével. Együtt mentünk haza, majd kérve fél órát, felrohantam a szobámba. Ettem, hajamat megigazítottam (kicsit begöndörítettem), leellenőriztem a sminkem (ami annyiból állt, hogy szájfényt raktam fel). Ruhámat hagytam, amiben voltam. A csengetésre kaptam fel a fejem, így lerohantam ajtót nyitni. Bezártam mindent, indulhattunk is. Az út elég rövid volt. A plázában bementünk mozizni (Képszakadás *.*), aztán a szemben lévő kajások tömegéhez vettük az irányt. Nem tudom miért, a Pasa Kebab-nál álltunk meg. Mindketten egy dönert rendeltünk üccsivel, közben meg megvitattuk a filmet. Aztán jött a séta. Otthonról ugye 3-kor jöttünk el. Másfél óra mozi, 2 óra kajálás (nem 2 órán keresztül ettünk, az csak fél óra volt, addig eelemeztük a filmet). Fél hétkor jöttünk ki a plázából. Odakint lágy szellő fújta a meleg levegőt és sötétedett. Otthon persze írtam apunak, hogy hol vagyok, kivel, merre stb. ezért nem is keresett.
-Merre megyünk? -kérdeztem, mert Bence határozott léptekkel jött mellettem.
-Majd megtudod -felelte mosolyogva és tovább ment. -Tetszeni fog -tette hozzá. Félve fordultam vissza, de tegnap óta valamilyen különleges oknál fogva bízom benne. És a többiekben is. Csak sétáltunk. Nem beszélgettünk. Egyik pillanatban megállt és mosolyogva felém fordult. Körbenéztem. A francba, igaza volt. Elsőre beleszerettem a látványba. Egy kis kör tisztás volt, kicsit hosszú fűvel, virágokkal. Mivel besötétedett (idén hamar kezdte, 7-kor már sötét volt!!!) csak a Hold világította meg. Olyan volt, mint egy tündérmesébe illő hely. Azt hittem, ilyenek csak a filmekben és mesékben van, de nem!! Ott álltam, megbabonázva. Egy kéz ragadott meg és mosolyogva húzott beljebb a fűbe.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon -válaszoltam, és láttam, hogy lefekszik a fűbe. Példáját követve én is lefeküdtem.
-Mesélj magadról -szólalt meg, amint elhelyezkedtem.
-Mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Oké. Hát. Elváltak a szüleim. Apuhoz költöztem. Ugye, ahol tegnap voltunk. Aki tegnap hívott telefonon, az a bátyám volt, Ádám. Augusztusban költözött ki Londonba a barátnőjével. Van egy nővérem, Blanka. Oda jár, ahova mi. Tizenegyedikes.
-Ő az a barna hajú csajszi, aki tegnap ott volt velünk a fa alatt és beszélgettetek, meg Blan-nak hívtad??-kérdezte.
-Igen -mosolyodtam el. -Ő a nővérem. Anyunál lakik. Van egy lovam, Black Heaven. Meg szeretnék egy kiskutyát is, de ezt még nem mondtam senkinek. Te vagy az első -mosolyogva nézett rám, én pedig folytattam. -Anyanyelvi szinten beszélek franciául és középfokú nyelvvizsgával rendelkezem németből. Angolból nagyon  alapokat tudok csak -húztam el a számat és folytatni akartam, de nem tudtam.
-Beszélsz franciául és németül? Méghozzá ilyen jól?
-Öhm. Igen -pirultam el. Ez eddig még senkit nem érdekelt. -De kell az angol is, abból pedig borzasztó vagyok.
-De miért nem mentél akkor a francia vagy német csoportba??
-Mert mint mondtam, a francia anyanyelvi szinten megy, abból semmi újat nem tudtak volna tanítani. Németre meg kevesen jelentkeztek. Oda azért. Angolul meg nem tudok, majd most megtanulok -mondtam határozottan.
-Szép. Gratulálok. Folytasd.
-Köszi. Hát, gitározom is, alapokat tudok, most fogok tanárhoz járni. Bírom a focit, nagy Videoton fan vagyok. Kedvenc filmem a Halálos iramban részek, kedvenc együtteseim a Green Day és Ramones, de nagyon imádom a régi, magyar dalokat is -magyaráztam és boldogan vettem észre, hogy áhítattal és meglepettséggel tölti el a válaszaim. -Imádom a lovakat, ugye. Nagy kocsi rajongó vagyok, nem véletlen a kedvenc filmem se. Azt hiszem ennyi. Ja. Imádom a csokit és a rózsát. Ennyi lennék én -vontam meg a vállam, de az arca döbbent volt. -Mi van veled???
-Enyhe sokkot kaptam. Azt a rohadás. Tudtam, hogy menő csaj vagy, a beszólásaiddal és ezekkel már bizonyítottad. Na de, hogy focizol, gitározol, szereted a kocsikat ez új. Azta. Ez baromi jó. Végre egy csaj aki nem nyávogós -mondta még mindig ámulva.
-Ja, és Playstation-özni is szeretek.
-Naneee. Ez most komoly??
-Igen.
-Nem vagy semmi -bólintott elismerősen.
-Köszi. Te jössz, mesélj.
-Hát. A foci, kosár és a gitározás a mindenem. Van egy bátyám, de Ő Pesten lakik. Szüleim minden nyáron egyedül hagynak amíg Olaszországban vannak. Gyakran rángatnak el engem is, mondván ott van az üzlet, rokonok és haverok, de már 2 éve nem voltam. Ovi óta a legjobb barátom Patrik, vele pedig jött Bella a suliban. Aztán egy incidens miatt csatlakozott hozzánk Áron is. Nagyon jó barátok vagyunk így 4-en. Aztán persze, most jöttél Te, az 5. láncszem -mondta és rám mosolygott. Erőltetetten visszamosolyogtam, de az agyam azon kattogott, hogy vajon milyen incidensről beszél?! -Van egy kutyám, gyakran rendezünk PS partykat haverokkal, meg ilyenek. Nagyon mást nem tudok. Kedvenc virágom nincs-röhögött fel. -Zenei ízlésünk hasonló. Akció, horror és vígjáték rajongó vagyok. Asszem' ennyi.
-Hűű. Azért Te sem vagy semmi. Olaszország?? Akkor tudsz olaszul?? -kérdeztem én is áhítattal.
-Ja -mondta lazán.
-És szereted azt a nyelvet?
-Nem. Magyar, angol jobb. És a francia, német is. Ne akarj olaszt tanulni.
-Oké, nem fogok -nevettem. -Milyen kutyusod van?
-Német-juhász, 1 éves. Te milyet szeretnél?
-Golden Retriever vagy Beagle. Ezek olyan édesek -mondtam kicsit gyerekesen.
-Értem. Kedvenc PS játék?
-Burnout és Tekken 6 -elismerően bólintott. Az órámra néztem. 9 óra. Gondolom Ben is látta, mert felállt és felhúzott. Egyébként. Hogy is kerültem én a mellkasához?? Ugyanis a fejem a mellkasánál volt. Ott feküdtem rajta. Öhm... Na mindegy. A hazafele út csendesen telt. Annyira rá akartam kérdezni, hogy mi volt az a csók tegnap, de nem mertem. Azon filóztam, hogyan hozhatnám fel, de abban a pillanatban a kapunkhoz értünk.

-Holnap találkozunk. Jó éjt -mondta és egy puszit adott az arcomra.
-Jó éjt - és, hazament...

szerző: Laure Dessauge



Impresszum
Te vagy a(z) 4253543 látogató
A weblapot készitette
Elérhetőségünk: | 8044 Kincsesbánya Kincsesi út 39. | e-mail:

Betöltési idő: 0.096 másodperc