Dátum: szeptember 5. /csütörtök/
Téma: Barnabás
Hangulat: Röhögős :D


Ezt nem hiszem el! Minden nap látom a suliban, és még külön órán is? Ráadásul már első nap?? Jaj. Ez az élet.
Reggel komótosan keltem fel, felvettem egy kék gatyát, meg egy piros pólót... Uuu. Vidi! Jutott hirtelen eszembe. Tetszett a szerelés, hozzácsaptam még a logós Baseball sapim és már jó is volt. Hajam kilógott alóla ami nagyon tetszett. Suliba menet zenét hallgattam, amikor apa egy SMS-t küldött: "Ma gitáróra! Ügyes légy, puxim. ;)"
Igen. Ma van az első óra. Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez az egész.
Suliba beérve a büféhez mentem, de nem volt az a fajta szendvics amit tegnap vettem, így üres kézzel battyogtam fel az emeletre. Jéé. Nem ültek a helyemen. Ez már csoda. Odaléptem volna a helyemre, de Bella elkapta a karom.
-Láttad ma Barnust? -kérdezte köszönés helyett.
-Még csak most jöttem -hitetlenkedtem. -De még nem. Miért?
-Ben elkapta reggel a folyosón és beolvasott neki, hogyha még egyszer hozzád ér, esetleg hozzám, akkor megtalálják.
-Megtalálják?
-Aham. A 3 fiú. Ben, Patrik, Áron.
-Oh. Ez kedves.
-Igen. De Dana, kérlek figyelj oda. Nem tudod elképzelni, ez milyen szörnyű -mondta és lehajtotta fejét. Nem kérdeztem. Láttam, hogy valami nincs rendben. És tudtam is, az elejtett mondatokból. Csak eddig nem tudtam még összerakni.
-Héé. Velem nem lesz semmi. De akkor veled se!
-Jó -emelte fel a fejét majd vállam felett elnézett. -Aztaa. Ez de gáz. Jézus!-mondta, és kitört belőle a röhögés. Megfordultam és én sem tudtam sokáig visszatartani. Barnus és Vivi kézen fogva (!!!) jöttek a folyosón.
Barnabás gúnyos, lesajnáló vigyorral bámult rám, Vivien pedig kérdőn. Amikor mellém értek, a hecc kedvéért odaszóltam:
-Ha nincs ló, jó a szamár is? -kérdeztem és hangsúlyom annyira gúnyos és lesajnáló volt, hogy még magam is meglepődtem. Vivien kérdőn nézett rám. Persze, hogy nem értette. Barnus csak megrázta a fejét és magával rántotta a barátnőjét (!). Bellával röhögve mentünk vissza a terembe.
-Jó látni, hogy jó kedved van -mosolyodott el Patrik, utána Ben.
-Mit csináltál? - kérdezte felvont szemöldökkel Áron.
-Seeemmit... Én semmit -néztem Bell-re és megint kitört belőlem a nevetés. -Tegnap rám mászott, ma Viviennel jár.
-Kajak? -kérdezték egyszerre.
-Aha! -válaszoltuk egyszerre.
-Váá, és Vivi biztos nem tud a tegnapról! -kiáltotta Bella és felugrott.
-Miss Epresy. (Epresy kisasszony.)
-Yes? (Igen?) -kérdezett vissza az éppen belépő angoltanártól.
-Sit down. (Ülljön le!)
-Okay (Oké)-mondta és leült.
-Thank you.(Köszönöm.)

Az angol hamar elment, 3-an feleltek. Ben 5-öst, Zsombi (a csendes osztálytárs) 3-ast, Gréta (az egyik "csatlós") 2-est.
Szünetben elsőnek Vivi ment ki a teremből, mi pedig siettünk utána.
2 csoportban álltunk meg: az egyik csapat (Bella és Patrik)a folyosón, mint akik beszélgetnek, mi (Áron, Bence és én)pedig lementünk a padhoz. SMS kapcsolatba voltunk. Bella azt írta, Vivi megvárta a folyosón Barnust, de a srác már nem volt a teremben (lent volt az udvaron), úgyhogy össze-vissza forgolódva kereste. Lent az udvaron Barnus ugyan olyan volt, mint szokott. Arrogáns, beképzelt menő fiú. Leültünk a fa alá (kivételesen nem a padra, hanem a fűbe) és hamar körénkgyűltek. 

-Szia Húgi -mosolygott rám Blanka.
-Szia. Mizu??
-Semmi. Mi van apuval??
-Munka... Szerinted? Alig látom. De mindegy. Anyu?
-Úgy szint -húzta el a száját. -Ma lesz az első órád??
-Ahha -mosolyogtam.
-Sok sikert. Hívsz majd?
-Persze. Jaj Blan. Miért ne hívnálak??
-Csak kérdeztem. Ádival beszéltél??
-Ahha. Összevesztek Roxival.
-Oh... Engem egyszer hívott. Na mentem, majd beszélünk. Írj -ölelt meg és adott puszit.
-Anyunak puszi! -kiáltottam utána.
-Apunak is!
Bence mosolyogva nézett minket. Az udvarra vezető ajtó kicsapódott, Vivi lépett ki.
Komótosan lépett oda hozzánk (bár senki nem hívta), megállt Barnus mellett és rákulcsolta a kezét a fiúéra. Mivel senki nem figyelt rá, a fiú elé lépett és az orrával "piszézni" kezdtek. Hát... Amennyire figyelem felhívó volt, annyira volt szánalmas is... Barnus először nem értette, de végül "játszott" a barátnőjével. Elfordítottam a fejem, és 2 dolgot vettem észre.
1. Betti és Gréti gyűlölködő tekintetet küldött Barnusra. Megértem. A srác elvette a barátnőjüket.
2. A tesóm lefagyva állt, és bámult minket. Nem reagált.
Felálltam és odasétáltam hozzá. 
-Blan. Mi a baj??
-Tessék? -zökkent ki a bambulásból.
-Mi a baj?
-Semmi -nézett egy pillanatra a társaságunkhoz, majd lesütötte a szemét. Nem tetszett ez nekem.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy bejön Neked a Barnus??
-Nem! Dehogy. Izé. Nem tudom -kereste a szavakat. Láttam rajta, hogy baja van.
-Blan, te szerelmes vagy Barnabásba!! -kiáltottam fel hitetlenül.
-Ne kiabálj -szólt rám halkan. -Aj. Igen. Szerelmes vagyok belé másfél éve.
-Miért nem mondtad?
-Nem tudja senki. Nem tudtam kitől tanácsot kérni. Ádámnak akartam elmondani, de elment. És abban az egy hívásban nem akartam elmondani. Mit csináljak? -akadt ki.
-Ö... Annyit tudok, hogy. Először is. Ne bámuld, nagyon feltűnő. Másodszor. Bízd rám. Suli után várlak a suli kapuban. Siess -mondtam a már kitervelt ötletem.
-Oké. Köszi -átölelt és bement. Visszaültem a fűbe, Bence pedig közel hajolt hozzám. Óvatosan, hogy feltűnést ne keltsen, kisöpörte a hajamat a szememből:
-Minden oké? -suttogta a fülembe.
-Nem -suttogtam én is. -Segítened kell!
-Oké. Hogyan?
-Ne most. A végén még meghallja -biccentettem Barnus felé. -Suli után rögtön a kapuban. Megvárjuk Blant. Segítesz?
-Igen. Mindenképp. - biccentett és elhajolt tőlem.

A nap további része hamar elment. Aztán jött a "feketeleves". Na jó, annyira nem is volt szörnyű. Mindegy. Suli után Bencével vártam Blantkát (Patrik és Bell már hazament). A kifele áramló tömegből alig lehetett észrevenni. Elkaptam a karját és kihúztam.
-Na mi a terv?-kérdezte, majd mikor észrevette Bent, odafordult.
-Szia. Antalfy Blanka. Már láttalak téged. A húgom osztálytársa vagy, igaz?
-Szia -biccentett a fiú. -Igen. Nagy Bence. De csak Ben -mosolygott a tesómra.
-Na. Megvolt az ismerkedés, térjünk a tárgyra. Blan ez nem jó. Nem szabad Barnust szeretned.
-Ne. Ne kiabálj. Még meghallja -suttogott és Ben felé biccentett.
-Tudja -mondtam lazán.
-Elmondtad neki?? -akadt ki.
-Hé, nyugi. Ő fog segíteni. Csak figyelj rám.
-Nem hiszem el, hogy 15 évesen tudnál tanácsot adni. Na de mondd.
-Meg akarlak óvni Blanka. Tegnap Bencénél voltunk playstation-ozni. Kimentünk Bellával a medencéhez, ahol a fiúk is felbukkantak. Ott volt Barnus is. Bence és Ő elkaptak engem, én voltam a foglyuk. Mindegy nem ez a lényeg. Míg Bence és a többiek bementek kajáért Barnus "vigyázott" rám -mutattam idézőjelet a kezemmel. Tesóm kíváncsian figyelt. -Amint eltűntek be a házba, a srác átölelt, majdnem letaperolt, puszilgatott stb. És lám... Mára meg van egy barátnője. Csajozik ez össze-vissza. Kérlek. Hallgass rám.
-Oh. De jól vagy?? Ugye nem esett bajod?? Dana...-kezdett el piszkálni. Amúgy, megfogta a lényeget.
-Jaj. Persze, hogy jól. Patrik időben jött ki. De nem ez a lényeg. Èrted mit mondok?? Nem szabad megtudnia például, hogy szereted, mert biztos kihasználná.
-Jó oké.Felfogtam. Ès Ő miben tud nekem segíteni?-kérdezte Ben felé pillantva.
-Válassz! Bennel beszélsz vagy Kristóffal?
-Kristóf? Hogy jön ide Kristóf?
-Nem ez volt a kérdés. Ben vagy Krisz?
-Legyen Krisz. Őt ismerem -vonta meg a vállát.
-Jó. De Bent sem úszod meg. 
-Mármint?
-Ben légyszi -szóltam az eddig mögöttünk álló srácnak. Mosolyogva lépett oda. -Beszéltem már vele. Megkértem, hogy figyeljen rád. Ismerlek. Hamar kibuksz. Általàban Ő ott lesz, ahol Te is. Ha valami lesz, szól nekem, ilyesmi. Kérlek bizz benne. Ha valami van, neki elmondhatod, lerendezi. Ilyenek. Oké?
-Igen. Köszönöm -sütötte le a szemét. -Mindkettőtöknek.
-Blan. A tesóm vagy. Ez természetes-mosolyogtam.
-Én pedig nagyon bírom Lex-t, és figyelek rátok. Nem akarom még egyszer azt, ami egyszer már volt -mondta. De leginkább magának. Valamibe nagyon elmerült. Arca rángatózott.
-Köszi Bence-hajoltam oda és adtam egy puszit neki.
-Mehetek akkor? Beleegyezzel ebbe Blanka?
-Igen. Köszi.
-Akkor sziasztok!-ölelte át Blankát, nekem pedig adott egy puszit.
-Aranyos fiú. Kedves is -nézett utána.
-Az. Na de itt is van!-mutattam az utcán igyekvő alak felé.
-Kristóf -kiáltotta Blan.-Hogy kerülsz ide?-ugrott a nyakába.
-Lexi hívott. Szia Lexi -intett. -Na gyere, menjünk.
-Hova? 
-Majd megtudod.
-Oké. Egy perc -mondta és visszajött hozzám. -Köszi. Majd hívj -ölelt meg és már ment is. Krisz is odalépett és megölelt. Aztán elmentek .Ideje volt nekem is mennem. Otthon leraktam a cuccom, ettem,  felkaptam a gitárom és elindultam a megadott címre. Egy nagy ház előtt álltam meg. Szép volt. Bementem és ledöbbentem.
-Szia -intett mosolyogva.
-Te is ide jársz? -kérdeztem sokkolva.
- Baj, ha ide járok? Amúgy igen. Béla bácsi a tanárom.
-Hű. Akkor mi együtt fogunk órákra járni?
-Nem. Ha gondolod jöhetsz egyedül is, mint ma. 
-Jaj, nem úgy értettem.
-Oké, oké. Lex. Felfogtam. -röhögött.
-Bence, Daniella. Sziasztok. Köszöntelek titeket az órámon. Daniella, had mutassam be Bencét, egy régi tanítványom -köszöntött Béla bácsi.
-Köszönöm, de nem kell. Bence az osztálytársam -mosolyogtam a férfira.
-Oh értem. Akkor kezdjük is el.

Az óra hamar elment, leginkább én gitároztam, mivel én voltam az új diák. Kicsikét frusztrált, hogy Ben engem néz, még ha mosolygott is. E miatt el is rontottam az egyik dalt.
-Nagyon jó volt, Daniella. Na, gyerekek. Holnap találkozunk. Sziasztok.
Fura volt Bencével hazamenni. Nem beszéltünk semmiről.
-Köszönöm, hogy segítesz -törtem meg a csendet.
-Nincs mit köszönnöd. Ez azért elég alap. Nem akarom,hogy Neked, vagy tesódnak esetleg Bellnek valami baja legyen. Esküszöm, ha csak egy újjal is hozzátok mernek nyúlni, nem állunk jót magunkért. Se Patrik, se Áron, se én. Fontosak vagytok -mondta dühösen és aggódva.
-Bence. Nagyon köszönöm. Ez sokat jelent nekem -mondtam és adtam neki egy puszit.
Elmosolyodott és megállt. Megfogta a karom, mire egy kicsit felszisszentem. Pedig nem erősen fogta meg. Épp hogy hozzáért. Látta az arcom, és megnézte a kezem. A mosoly azonnal lehervadt az arcáról és döbbenten vizsgálta a karom.
-Ezt is az a barom tette ,igaz? -bólintottam. -Hú de megverem. Lex, jól vagy? -aggódott.
-Igen, persze. Csak egy kicsit lila, meg fáj. Amúgy semmi bajom. Ezt én is kibírom.
Óvatosan megölelt. Az arcom a vállába volt, az Ő egyik keze a hajamban, a másik a hátamon. A fejemet fogta és valamit motyogott. Nem értettem mi volt az. Még mindig magához ölelt.
-Ben -toltam el magamtól. Kérdőn nézett rám. -Elismételnéd hangosan?
-Nem -jelentette ki. Ööö. Hát oké... Tovább sétáltunk, majd a házunk előtt megálltunk. Megfogta a kezem. -Borogasd. Nagyon ronda -némán bólintottam és indultam be -Lex! -kiáltott utánam, mire megfordultam. -Ügyesen gitározol -mondta és elmosolyodott. Akaratlanul is visszamosolyogtam. Intett egyet és tovább indult.

Apa itthon volt, így a nap hátralevő részében kilovagoltunk, de az agyam folyamatosan kattogott. Valami nem stimmelt. Túl sok minden nem stimmel, és nem tudok Bella, Ben, Patrik és Áron négyeséről...