Dátum: augusztus 30. /vasárnap/

Téma: Vééégreeeeee

Hangulat: ŐRÜLTEN boldog :D

Istenem! El sem hiszem, hogy megtaláltam. Másfél éve, hogy elraktam a naplómat és azóta nem találtam. De ma! Ma a kezem ügyébe került. És véégre. Újra írhatok bele.
Persze, amilyen ügyes vagyok, tök átlátszó helyre raktam. Az ablak párkányom alatti kis dobozban volt, de teljesen elfelejtkeztem róla, hogy hova is tettem. Hetekig kerestem, aztán meguntam. Feladtam, mert fogalmam sem volt róla, hova tűnt. Juuj. Nagyon boldog vagyok.
Hát, akkor most összefoglalom, hogy mik történtek ez alatt a másfél év alatt.

Először is. Az utolsó bejegyzésem.

Barnabást 1 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Kiderült, hogy drogozik és árulja is, ezért még 1 évet kapott. Szóval két év letöltendő. Még most is ott rohad... Már bocsánat. Mikor a tárgyaláson kimondták az ítéletet, Blanka sírva fakadt és nekirontott a bírónak. A rendőrök úgy vezették ki. Aztán mikor elvezették Barnabást, Blan szorosan megölelte, mire a fiú ellökte.

-Hagyjál. Semmit sem értél. Azt hittem legalább veled eltudom érni a célom. Semmi. Hasznodat nem vettem semmire. Bár, meg kell jegyezzem, az ágyban jó voltál, Te kis ribanc -mondta akkor. Blan elkerekedett szemmel nézett rá, mire újra előtörtek a könnyei. Akkor, abban a pillanatban olyan düh fogta el, hogy képen törölte a fiút. Hangos csattanással ért bőr-bőrt végül. Barnabás térdre rogyott és gyűlölettel fordult a nővérem felé. A rendőrök kivitték, pedig még szólni akart valamit. Azt mi már nem tudhatjuk meg.
Blan az elkövetkezendő napokban teljesen maga alatt volt. Összeroppant és elhanyagolt mindent, legfőképpen saját magát. Bezárkózott a szobájába és ki sem akart jönni. Majd' egy hét után végre kijött, de sem testileg, sem lelkileg nem festett a legszebben. Több napos smink volt elkenődve az arcán. Ruhája gyűrötten lógott rajta. Haja is csapzott volt. Rá nézni is rossz volt.

Kerestem neki tiszta ruhákat, segítettem lemosni a sminkjét és újat felrakni. Mindenben, amiben tudtam, segítettem.

Anya aggódott érte, de játszotta a mérges és csalódott szülő szerepét. Ádám először nem szólt hozzá, rettenetesen kiborult, amikor hátat fordított a saját bátyjának és elárulta. Apa pedig... Na hát apa volt a "legjobb".
Apa egy külön téma. Egyáltalán nem akart a lányával találkozni, sőt. Beszélni sem volt hajlandó. Nagyon mérges volt, amiért ilyen felelőtlenül viselkedett és le is feküdt Barnabással. Tudta, hogy Blankának ez a legnagyobb büntetés, és igaza volt. Blanka sírva fakadt, amikor hiába beszélt apával, Ő egy mukkot sem szólt.

És én. El sem hiszem, hogy ezt mondom, de akármennyire is rosszul esett, hogy ellenünk fordult, a nővéremnek ezekben az időkben én voltam az egyetlen támasza. Segítettem neki amiben csak tudtam. Próbáltam vele beszélni, jobb kedvre deríteni. Igazuk volt családom többi tagjának, de szerintem egy ilyen helyzetben nem az a legjobb döntés, hogy mindenki elfordul tőle, hanem pont az, hogy segítsünk neki átvészelni a dolgokat. Tisztában volt vele, hogy mit tett és próbált kibékíteni mindenkit. Amit nagy nehezen el is ért. Szóval újra minden a régi.

Vagyunk mi 3-an a jó testvérek. Ádám is itt van, mert hiába csajozott, senkit nem talált maga mellé illőnek. Így mi vagyunk az Ő életében a lányok. J Figyel és vigyáz ránk, annyira, amennyire még soha.

A barátok:

A nehéz percekben Ők is ott voltak végig velünk. Egyszerűen imádom Őket.

Bell mindig ugrott, amint egy SOS üzit dobtam neki. Elvitt ide-oda-amoda, csak hogy jobb kedvem legyen. Eljött velem lovagolni is, pedig tudom, hogy mennyire félt lóra ülni. Elhívott egy csomó fellépésére amire örömmel mentem. Olyan ügyes.

Patrik. Ő az, aki ugyan úgy ott volt, akármikor is szóltam, hogy segítség kéne. Egyszerűen nem lehetett levakarni, folyton segíteni akart. De pont ezért az egyik legjobb barátom. J
Áron. Aki ugyan felajánlotta a segítségét, soha nem volt rá szükségem. Csak egyszer. De az sem volt olyan életbe vágó. Mindegy. Attól még Ő is itt lett volna, ha kell.

Dom és Tin. Sajnos, Ők nem voltak a közvetlen közelemben, bár mindenről tudtak. Nem is olyan régen találkoztam velük, egyszerűen levegőt se kaptam tőlük.

Kristóf. Istenem az a gyerek egy barom!!! :D Elvitt minket mozizni, Állatkertbe és mindenhova ahova csak tudott. :D Ádám rettentően hálás volt neki. De nem csak Ő. Mi is. Tényleg, jobb barátot el sem lehet képzelni.
És végül, akit szánt szándékkal a végére hagytam... Bence. Felnézek erre a srácra komolyan! El sem hiszem, hogy miket tett értem. Tényleg mellettem állt minden pillanatban. Volt, hogy napokat mellettem töltött, volt hogy haza sem ment, hanem nálunk aludt. Annyira édes volt. És most. Most nincs mellettem. Tanév végén kirepült a szüleivel és a bátyjával az olaszországi birtokukra. Az egész szünetet ott töltötték és nem láttam. De holnap!!! :D Holnap jönnek haza, és kifaggathatom mindenről. Annyira várom a beszámolóját! *.*

Jaj. És persze a suli. A 10. év végét nagyon elrontottam. Angolból és kémiából épp, hogy kettessel átcsúsztam. Tesiből, rajzból, infóból és matekból 5-ös lettem, fizikából és töriből megbuktam, a többi pedig 3-as és 4-es között oszlik el... Szóval most augusztusban még egy pótvizsgán is túl vagyok. Becsületesen tanultam és készültem (khm... Többé-kevésbé) mégis egy 3-sal engedtek át fizikából. Töriből legalább meglett az 5-ös. Bár a vizsgatanár nagyon a 4-est akarta adni, de kibuliztam nála a jobbikat. ^^ Holnap után pedig újra megkezdődik az iskola... Holnap után elkezdem a tizenegyediket. Juhuu. Na jó, nem vagyok ilyen lelkes, csak úgy írtam.:) De legalább a naplóm megvan! Újra írhatom bele unalmas kis életemet! :/ :DD