MOCCANJUNK! Megéri!:-)

Nem vagyok senki különleges- csak egy átlagember Kincsesbányáról. Nem vagyok sem nagyon erős, sem nagyon ügyes- sőt, szerintem sokszor határozottan kétballábas és kétbalkezes, főleg, ha labdajátékokról van szó! Nem értem el semmilyen sportban kiemelkedő eredményeket, csak 20 éve szép csendesen jógázom, és tavaly szeptember óta elkezdtem futni és a sávházak mögötti fitnesz pályán lábra edzeni. (Azért csak lábra, mert a többi „gép” nem az én súlycsoportom- az egyik karizomfejlesztő nekem túl nehéz és a haspad nem nőkre van szabva- nekünk vigyáznunk kell a méhszalagjainkra, nehogy megnyúljanak, ezért csak felhúzott lábbal szabad hasizomgyakorlatot végeznünk! Kifejezetten káros, ha lentre beakasztott lábakkal „nyomjuk” a hasizom gyakorlatokat!)

Megkértek rá, hogy rendszeres időközönként osszam meg a sportolással kapcsolatos „átlagemberi” :-) tapasztalataimat, ezért született meg ez a mostani blog is.

Már régóta bennem volt, hogy futnék, de a kezdéshez a lökést egy súlyos depresszió és az ezzel járó pánik betegség adta meg. Éreztem, hogy a jóga nem elég, kell valami dinamikusabb is, és a kórházban az engem kezelő főorvos is erősen javasolta, hogy minél előbb vágjak bele, meglátom, milyen nagy pozitív változást tud majd hozni az állapotomban. Még ott a kórházban elkezdtem az edzéseket- bemelegítésnek jóga, aztán edzés az ottani (sokkal jobb mint az itteni, bocs!) udvari kondi gépeken, majd futás és lenyújtásnak/ levezetésnek ismét jóga. A hangulatom hétről hétre egyre jobb lett, és jó volt érezni, ahogy az erőnlétem is napról napra változik pozitív irányban! Konzultáltam Szatzker Csabával is, aki azt tanácsolta, hogy a futást szakítsam meg időnként egy-egy -először csak 30 másodpercig kitartott- deszka pózzal (plank). Így elkerülhető a derékfájás, illetve erős kar- és hasizom erősítő hatása van. És arra, hogy tényleg mennyire így van, a közelmúltban ébredtem rá, amikor „leporoltam” egy fél éve nem csinált karizom erősítő jóga gyakorlatsort, és elérkeztem a Delfin-pózhoz. Ennél a kezeket összekulcsolva, az alkarra támaszkodva előrelendülve az orrunkkal meg kell érinteni a talajt. Tavaly kb. 10 centire tudtam maximum néhányszor közelíteni a talajhoz, most pedig a 8-as ismétlés számot betartva meg tudtam érinteni a földet az orrommal! Alig hittem a saját szememnek!!!

A jelentős közérzet javulás és a Delfin póz mellett a személyiségemre is pozitív hatással van a futás és a „plankelés”! Sokkal határozottabb lettem, és „keményebb”. Jobban hiszek a saját jóságomban és sokkal bátrabban ki merek állni magamért, és azért, ami számomra fontos. A futás felébresztette és folyamatosan ébren tartja a bennem élő „Harcost”, amire nagy szükség van a mindennapi életben, mert sajnos nem mindenki megvilágosodott jógaguru, így gyakran kényszerül az ember arra, hogy megvédje magát.

Deszkapóz (plank):	Delfin póz: