A nap már rég utazott a nappali égbolton, útjának negyedét megtette. Sugarait pazarlón szórta a világra. Gyönyörű tavaszi idő kerekedett. A madarak csicsergése, a gerlék búgása, a növényak sarjadása éltette a tavaszt. Az Iskola bejáratánál picik és nagyok gyülekeztek a hetedik serlegszerző túrán való részvételre.  A túra vezetője, Vali néni, csintalan mosolyt eresztett meg jobb szeme (vagy bal szeme?) sarkából és rövid eligazításon ismertette a túrán résztvevők feladatait. A feladat nem volt egyszerű. Az útvonalon négy elrejtett csomagot kellett megkeresni. A csomagban talált feladatok megoldása adta meg az utat a „Kutass a táskában s amit kivettél a Tied!” játékhoz.  A túrázók más-más útvonalon járták körbe a pályát. A feladatlapokat magukhoz véve, a kiindulópontra visszaérkezve kísérelték meg megoldani. A fogósabb feladatok: kérdések a múltból, rendre kifogtak a fiatalokon, az idősebbek pedig nem árulták el nekik, hogy ők sem tudják a választ. Mikor lőtték fel az első rakétát?, mikor építették az első hidat?. Hasonló kérdések akadályozták a türelmetlenebbek írásgyakorlását. Elhangzottak Kínai, Sumér fogalmak, évezredeket átlépő évszámok.  A táska tartalma pedig egyre fogyott.

Mígnem?

Elfogyott.