Ősszel egy új ösvényre lépnek. Nyolc éve kezdtük el patronálni a kis elsősöket, akik gyanakodva néztek ránk. A patronálás nem jó kifejezés. Figyelemmel kísértük őket.

Az évek során egyre inkább érződött a kölcsönös figyelem és az igazi szeretet.

A kis elsősökből, változás előtt toporgó, okos lányok és fiúk lettek, akik gondolkoznak és döntenek jövőjükről, arról, hogy "mi leszek, ha felnőtt leszek?"

Kincsesi és isztiméri szülők, tanárok és barátok, de nem utolsó sorban mi, a figyelő Nyugdíjas Klub öregei tiszta szívből szeretnénk, hogy siker kísérje útjukat!