Idős vagyok, és sok-sok társam van, akik szintén idősek.
Mikor gyerek voltam, számomra csak, anyák napja volt, meg madarak és fák napja. Persze voltak még egyéb, és a vallásokhoz kötődő ünnepnap, de ország-világ szerte egyiken sem ünnepeltük "csak" az időseket.
2013 november 22-én kincsesi társaimmal együtt, a Művelődési Ház nagytermében, mi vagyunk az Idősek Napján az ünnepeltek. Itt van minden korosztály. Gyerekek,szüleik és tanítóik, nagymamák és nagypapák.

Az óvodások és az iskolás gyerekek hetekig készülődtek a műsoros estre. Az őszinte igyekezet, ügyességük és tehetségük könnyeket csal a szemünkbe.

Bajkai János polgármester beszédet mond.

A teremben levő legidősebb asszonyt Duduma Jenőnét, és a legidősebb férfit Lamik Györgyöt köszönti.

Bármilyen szegény az "eklézsia", az önkormányzat bőséges vacsorát készít és a nálunk sokkal fiatalabbak tálalják, felszolgálják nekünk.

Elcsendesednek a gyerekhagok, és a zenekar a színpadon nosztalgia zenére hangol. Beszélgetünk. Rég nem látott ismerősök örömmel üdvözlik egymást. Jó a kedvünk, érződik a szeretet melege és néhányan táncolunk is a jól ismert zenére.
Az Idősek Napján sok olyan elesett, beteg, magányos idős ember van, akiknek talán csak ez a nap jelent törődést, megbecsülést és kikapcsolódást.

Gondoljunk rájuk együttérzéssel!

A 21. században dátumhoz kötődően, az év minden napjára olyan nevezetesség jut, amely odafigyelést igényel. Mi ezt már nem tudjuk követni!

De az Idősek Napját megjegyezzük! Jól éreztük magunkat. Köszönjük a kellemes estét!