Hogy, mi kell egy palacsinta fesztiválhoz?

Hát, két jó hangú, gyerekszerető apuka, meg egy csapat énekelni, táncolni szerető

kisgyerek.

Természetesen a nézőközönség: a szülők és kíváncsiak serege. 
(Na, meg egy kis palacsinta!)

Senki nem gondolta, hogy a "Palacsinta Zenekar"-ra ennyi gyerek kíváncsi.

--Hát, igen! Az anyukák, óvónénik, tanítónénik helyett "Palacsinta" bácsik tanítanak új dalokat  és buzdítanak ismerős dalokat énekelni. A legremekebb dolog, hogy a zene mai, ritmusos és a "kedves kutyus," a "Micimackó" ismerős, és a sok csöppség kedvére táncolhat. -

A félősök, akik nem szoktak közösséghez,  lassanként bátortalanul, később kis idő múlva felbátorodva a zene ütemére - csak úgy - csak maguknak táncoltak.!!

A gyerekek együtt énekelték az ismerős dalokat, örömmel élvezték a hangulatot.

A "Palacsinta  zenekar" tudta, hogy mi kell a gyerekeknek!

Mi volt a jó befejezése a délutánnak?
Mariann néni csokis palacsintát sütött.
Másnap Így dicsérték a gyerekek:

"Hogy az is milyen finom volt!"